November 5., Szerda (2)

Otthon dühösen csaptam be magam mögött a bejárati ajtót.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam, hátha van itthon valaki. Mel megkönnyebbülten lépett hozzám az étkezőből.

-Vendéged van.-szólt oda és bemasírozott a szobájába. Ahogy beléptem Lanán és Apun kívül még egy személy ült az asztalnál. Az anyám. Morogtam neki valami köszönésfélét, majd lehuppantam a Lana mellett lévő székre.

-Lányok!-nézett ránk Elen.-Azért jöttem, hogy hazavigyelek titeket. Tudjátok, hogy nagyon szeretlek benneteket. És most már több időt tudok nektek szentelni,ugyanis előléptettek. Szóval készen álltok az útra?

-Elen, mi nem megyünk veled.-közöltem vele.-Szedj fel valami béna pasit, folytasd azt amit eddig. Mi viszont eddig sem voltunk részese az életednek, miattad, ezután viszont miattunk szeretnénk nem a részese lenni.-A hangom nyugodtan csengett. Lana szaggatottan kifúja mellettem a levegőt. -Szóval a többit rendezzétek le magatok között, de mi nem megyünk veled.-Azzal karon ragadtam Lanát és felmentünk a szobáinkba. 

Este átjött, segítettem neki leckét írni, én is tanultam és végül felhívtam Vilot.

-Na, szia Csajszi! Már alig vártam, hogy mesélj! Mi van Tatetel?

-Semmi, de itt járt az anyám. Nagyon kiborított, vissza akart minket vinni. De nem mentünk.

-Figyu, nekünk van egy klubbunk. Öhm, elég titkos, de már a csapatunk tagja lettél. Ott szoktunk, öhm, kilépni a szürke hétköznapokból.

-Ti ott isztok?-lepődtem meg. 

-Igen, de nagyon titkos. Szóval ne beszélj róla senkinek.

-Nos, azt hiszem pontosan erre van most szükségem. 

-Oké, hamarosan ott vagyok érted, egy fél óra. 

Szóval fél óra múlva letrappoltam a lépcsőn, azzal a végszóval, hogy Vilonál alszom. Egy koponyás póló volt rajtam, alapból szürke, a koponya fekete csipkéből volt rajta. Egy fekete harisnyát vettem fel, fölé egy extra rövid nadrágot, meg egy fekete Converse-t. A fekete kalapom sem maradhatott el, meg a karkötőim. 

-A csapattagok vannak ott. A belépő innivaló.-odafele erről a nagyon jó kis klubbról mesélt nekem.Egy régi, elhagyatott, feketére mázolt házba léptünk be. Odabent sötét volt, de halk zene szűrődött fel. Vilo teljes sötétségben is tökéletesen odatalált a pinceajtóhoz, amit halkan kinyitott, majd besurrantunk rajta. A lépcső lefele vezetett és minél lejjebb értünk, annál hangosabb lett a zene. A lépcsőktől távolabb még volt egy ajtó és a lépcsőkön fehér világítás is volt. Az ajtón keresztül egy hatalmas szobába értünk, ahol mindenféle emberek ugráltak, a színes fények villogtak a zene pedig rettentően hangos volt. 

-Az suliból sokan járnak ide bulizni, de nekik fizetni kell érte és hajnali 3-kor véget is ér számukra. Nekünk viszont tovább tart. Az italt az ő pénzükből vesszük, ahogyan a dohányt is. Nekünk minden ingyenes, de nekik sem kell sokat fizetniük.

Nos, így esett meg, hogy életemben először berúgtam, nem is kicsit. Miután mindenki elment, csak a csapat maradt ott és rettentő sokat röhögtünk, meg csókolóztam Tatetel.

November 5., Szerda (1.)

Ma volt az első próbája a zenekarnak, úgy, hogy lány énekesük is van. Végül is úgy döntöttek, hogy nem csak a háttérben fogok énekelni, hanem egyenesen lesz olyan szám amit csak én nyomok le. A próba három órás volt. Tate volt a gitáros és az énekes, Zane egy másmilyen gitáron játszik. Richie dobol, Marco pedig a billentyűs. Freddy és Larry nincsenek benne a bandában. Megmutatták a dalokat, de ma csak egyet gyakoroltunk, a Skillet-Awake and Alive című dalát. Kb egy órája próbáltunk, amikor Zane bejelentette, hogy éhes és elindult pizzáért Richie-vel és Marco-val egyetemben. Engem meg jól otthagyott Tate-tel. A kis sunyi. De azt mondta, hogy cserébe meghív egy pizzára. A falnak dőlve a földön ücsörögtem, Magam alá húzva a kabátomat. A levegő odakint csípős volt, az ég szürke volt és apró cseppekben szitált az eső. Tiszta depis idő volt.
-Na, még mindig nem sikerült bepasiznod?-kérdezte röhögve Tate.
-Nem, annyira nem érdekelnek a fiúk. Van egy aki tetszik, de neki van barátnője és csak barátként tekint rám.
-Ki az?-kérdezte kíváncsian. Én csak rejtélyesen megvontam a vállam.
-Az osztályba jár. Csak ennyit mondhatok.
-Benne van a zenekarban?-kérdezte. Bólintottam. Jó, tudom, de muszáj volt tudnia. És ebben a pillanatban elég erősnek éreztem magam, hogy elmondjam. Vagyis rávezessem.-Zane?-kerekedett el a szeme.-Az szívás.
-Dehogy.-nevettem el magam.-Ő csak barát.
-Marco?-nos Marco nem az esetem.
-Nem.-sóhajtottam, magamban pedig imádkoztam, hogy találja már el, mielőtt visszaérnek.
-Richie az.
-Nem. Ajj, Tate. Te vagy az.
Na itt egy hosszú, kínos csend következett. Bámultunk egymásra és ebben a pillanatban nagyon megbántam, hogy elmondtam neki. Már könnybe lábadt a szemem és a földre szegeztem a tekintetemet. Úgy 5 perc múlva Zane-ék is visszatértek. Látta, hogy nem sült el valami jól a kis terve. Megettük a pizzát és még volt két óra a próbából. Kész kínszenvedés volt. Berekedtem a sírástól ami a torkomra fagyott.
-Na jó, srácok. Nekem mennem kell. Bocsi a hangomért, de most nem vagyok jó passzban.-azzal felkaptam a táskámat a földről és elmenetem. Bebújtam otthon az ágyamba és a párnámba zokogtam, meg sípolva vettem a levegőt. És még nem tudtam mi vár rám...

November 4., Kedd

Tegnap és ma volt Abby pizsi-partija. Este 6-ra mentünk oda Vilo-val (Mel elvitt minket), a többiek addigra már mind ott voltak.
-Lányok!-húzott be minket Abby a házába, mi pedig csodálkozva pillantottunk körbe. Ugyanis Abby-nek hatalmas háza volt. Az egész fehér volt, drága szőnyegekkel, bútorokkal és képekkel. Vilo-val mind a ketten ugyanarra gondoltunk: ha ilyen gazdag Abby, akkor mért turkálóból öltözködik? Mindegy is, felmentünk a szobájába és egy nagy adag popcorn társaságában filmet néztünk. Éppen hogy befejeztük a Titanic-ot, amikor megcsörrent Abby telója. Miközben beszéltek hozzá felcsillant a szeme, majd egy vidám 'oké'-val letette a telefont. Izgatottan nézett ránk.
-Feljönnek a fiúk.-közölte. Mindenki mosolyogva fogadta, csak én értetlenkedtem. De ez nem egy csajos buli? Aztán egyszerre mozdult mindenki, hogy felkapjon valami csinit Abby ruhatárából (kiderült legalább, hogy van egy csomó nagyon drága ruhája is), megcsinálja a haját és sminkeljen.Én meg csak ültem, de ekkor észrevett Ellie, aki már készen volt.
-Jenni! Segítek neked! Csak siess, mintha élnél.-kelletlenül tápászkodtam fel és álltam meg Abby gardróbja előtt. Ellie gyorsan kiválasztott egy kék ruhát, ami mini volt és testhez simuló. A hajamat egyszerű kontyba fogta és felrakott egy kis sminket. Komolyan, kezdtem megérteni Mia-t 'A neveletlen hercegnő naplója'-ból. Úgy éreztem magam, mint egy habcsók, még jó,hogy nem valami habos-babos, abroncsos, flitteres nem tudom milyen ruhát kellett felvennem. Aztán még egy magassarkút is felraktak rám, amiben nem tudtam járni és ekkor csengettek. Leküldtek engem ajtót nyitni, gondolom, mert hogy úgy is én vagyok a legbénábban kinéző. Hurrá. Valahogy lebotladoztam a lépcsőn, még jó, hogy nem tört el lábam, és ajtót nyitottam. A fiúk amikor megláttak elkezdtek röhögni én meg csak álltam esetlenül az ajtóban.
-Mi van itt, koktélparti?-kérdezte röhögve Zane, miközben befurakodott az ajtón. Ők persze normális, utcai ruhákban voltak és nem egy mesében. Unottan indultam fel mögöttük a lépcsőn, amikor sikeresen félreléptem és majdnem hátrazuhantam. De Tate elkapott, komolyan, mint valami nyálas, romantikus filmben. Arra vártam, hogy megszólaljon a Dirty Dancing zenéje és eljátsszuk a híres jelenetet. De szerencsére nem történt meg. Csak néztük egymást, végül vörös fejjel kikászálódtam a karjaiból. Lerúgtam a cipőmet és felszaladtam. Ahogy beléptem a szobába, szívem szerit fordultam volna vissza. Ugyanis mindenki romantikázott, összebújt a párjával. Larry helyett most Freddy jött, szóval mindenki elvolt. A szememet forgatva fordultam vissza. Mögöttem ott állt Tate és kérdőn nézett rám. Kicsit arrébb álltam, ő is benézett.
-Ez valami rossz vicc?-kérdezte, miközben visszacsukta az ajtót. Végül csak bementünk. Ott ültünk két babszákfotelben, és nézelődtünk. Vilo és Zane közösen hallgattak zenét, a két gót valami hajfestékről beszélgettek, Marco és Ellie valami horrorfilmet bámultak és Ellie hozzábújt Marco-hoz és végül Abby és Richie szerelmesen nézték egymást. Ja, és eközben mindenki csókolózott.  Végül Tate-tel közös elhatározás alapján lementünk a napaliba TV-zni.
-Majd megfulladtam a sok szerelemtől.-közöltem.
-Ne is mondd!
Végül valami akciófilmet néztünk, aztán még egyet és még egyet. Közben feléltük a hűtőt és gyakorta néztük meg, hogy mit csinálnak fenn. De ugyanazt csinálták. Végül bealudtam.

Ma reggel első gondolatom az volt, hogy fáj a nyakam. Álmosan néztem körbe. És kiderült, hogy miért aludtam el a nyakam. Ugyanis Tate vállára hajtottam a fejem. Ő még aludt. Halkan felmentem a lépcsőn, benéztem Abby szobájába, de ott is mindenki aludt még. Gyorsan letusoltam, lemostam a sminkem (úgy néztem ki, mint egy zombi)és kiengedtem a hajam, majd felvettem a ruhámat. Egy sort, alá harisnya, egy koponyás póló és a szokásos kalap. Még mindig aludt mindenki, szóval gondoltam, sütök egy kis palacsintát. Jól elvoltam, aztán valaki megszólalt mögöttem, én pedig szívbajt kaptam.
-Aranyosan aludtatok tegnap.-kacsintott Zane.
-Ne ijesztgess! És nem akartál volna felkelteni Most elaludtam a nyakam. -közöltem sértetten. Megvonta a vállát és vigyorogva nézett. Aztán hozzávágtam egy palacsintát. Röhögve megette, majd elment felkelteni a többieket.
-Tate-et rád bízom.-közölte. Megvontam a vállam és bementem. azóta eldőlt a kanapén és úgy aludt.
-Tate!-suttogtam halkan és óvatosan megráztam. Semmi.-Tate.-szóltam most már normális hangerővel. Meg sem moccant. Aztán igen, de csak annyira hogy maga mellé húzzon, mint valami macit, átkaroljon és tovább aludjon. Egy ideig megpróbáltam felkelni, de csak annál erősebben szorított. És igen, ha eddig nem sikerült volna, most már teljesen beleszerettem. Ott feküdtem, vörös fejjel. Zane jött le a lépcsőn, azt akarta mondani, hogy a többiek felkeltek, mg úgy fél óra és lejönnek. Csak aztán röhögött. Egy csomót.
-Nem segítenél?-kérdeztem idegesen.
-Tate! Haver!-ordított Tate fülébe, aki erre kinyitotta a szemét és rám vigyorgott.
-Ne már! Ember, pedig olyan jót aludtam.-mondta és nyújtózott. Gyorsan felálltam és kimentem a konyhába. Hamarosan a többiek is lejöttek, khm, andalogtak. Mindenki bezabált, aztán indult haza. Én Vilo-val, Zane-nel és Tate-tel mentem. A házunk előtt gyorsan megöleltem Zane-t, akik konkrétan beleröhögött a fülembe, majd Tate-et.
-Aranyosan alszol.-nos, fülig elvörösödtem.
Vilo nálunk aludt, neki mindent elmeséltem, végül arra jutottunk, hogy hamarosan majd csak lesz valami kettőnk között. Mármint nem Vilo-val, hanem Tate-tel.

Október 31., Péntek

Mivel most már naplót vezetek, ezért nem címeket adok a részeknek.
Szóval már teljesen beilleszkedtem az osztályomba, a lányokhoz végképp, mert a fiúk engem is körülzsongnak, de a lányok példáját tekintve, nem foglalkozom velük. Számomra ugyanis csak egyetlen fiú létezik, méghozzá Evan Peters. Nem, csak vicceltem (pedig milyen jó lenne). De az egyetlen helyes fiú a környezetemben az Tate, de mióta szakított Miss Nyivákkal, akinek szintén új pasija van, valami stréber, azóta összejött Miss Punkkal. A menő, platinaszőke, kék szemű, túlsminkelt lánnyal. Persze, ebbe nem szólhatok bele, úgyhogy hagyom, hogy alakuljanak a dolgok. Vilo még mindig (szerencsére) együtt van Zane-nel, és nagyon boldogok együtt. Ellie kapcsolata is nagyon tartós, Marco-val mennek egymás agyára. Amúgy Ellie csak Marco-val nem idegbeteg és Marco csak Ellie-t nem akarja leütni. De ha Ellie körül más is legyeskedik akkor csak rápillant a fiúra és az el is húz. Ha nem, an akkor akarja igazán leütni. Abby és Richie, mindenki nagy örömére elkezdtek járni, úgy egy hete. Csak sajnos akik szemet vetettek valamelyik félre, azok illetik őket szúrós pillantásokkal.
Ma csak 5 rövidített óránk volt, 11-kor végeztünk is. Irodalmon feleltünk, de mivel abból színötös vagyok (ez a kedvencem), ezért nem féltem. Simán felmondtam Jókai életrajzát ötösre. Nos, a matekból (nem vagyok reál beállítottságú, na) írtam egy hármas dolgozatot. Huppsz. Francián a házit ellenőriztük egész órán, de mivel nekem abból már van egy nyelvvizsgám, nem kötött le, szóval olvastam. Énekórán feleltünk egy dalból, persze a tanár engem szúrt ki, szóval kelletlenül felálltam és ,elénekeltem" a dalt. Hát, sosem volt jó hangom, de a tanárnak valami a fura okból kifolyólag tetszett, de az osztálynak is. Így a tanár közölte, hogy várnak énekkaron.
-Hé, pacsirta!-bökte meg a vállam Tate, aki mögöttem ül. Kelletlenül hátrafordultam.
-Nagyon vicces vagy.-közöltem egy ,,vigyor" kíséretében. Nem foglalkozott a megjegyzésemmel.
-Akarsz a vokalista lenni a zenekarunkban?-csodálkozva néztem rá. Az nagyon jó lenne.
-Hát, nem tudom. Azért annyira nincs jó hangom.-nevettem el magam. Megvonta a vállát.
-Szerintem igen.
Ezt a párbeszédet vagy százszor eljátszottuk, de végül beleegyeztem. Tesi előtt az öltözőben (csak mi öten vagyunk, szerencsére nem vagyunk összevonva) beszélgettünk.
-Lányok!-kezdte Abby hangosan, mire mind felé fordultunk.-Anyu mondta, hogy hívjalak meg titeket pizsi-partira, és tetszett az ötlet. De arra gondoltam, hogy mindenkihez elmegyünk egy ottalvós-bulira. Na?
Mi természetes mind benne voltunk, nekem kifejezetten tetszett az ötlet. Ki is találtuk a sorrendet: Abby, Ellie, Molly, Vilo és végül én.
Órán futottunk 5 kört, aztán bemelegítettünk és mivel őszi szünet lesz, ezért játszottunk a fiúkkal kiütőt. Vilo, Molly, Tate, Zane,  Larry, Elliot, Cody és én voltunk egy csapatban. Mi voltunk a nyerő csapat. És meg is nyertük. Mondjuk Ellie fellázadt, hogy csaltunk, Marco meg őt nyugtatgatta.
Otthon megebédeltem, Mel tökre örült, hogy bekerültem az énekkarba és, hogy egy zenekarban leszek háttérénekes. Fürödtem, hajat mostam és mivel csak barnában lehetett menni a bulira, mint egy falevél, felvettem egy barna pólót, egy barna nacit, egy barna kapucnis pulcsit és egy barna bokacsizmát. A hajamat kontyba fogtam és beraktam egy barna falevél fülbevalót. Vilo-val a suliig caplattunk (megtanulta a járást). A fiúk már a tesiteremben ültek, nagyon hülyén néztek ki barnában, kivéve a kedvenc négyesemet. Tate-nek egyenesen jól állt, többször kéne barnát hordania. Aztán rájöttem, hogy min gondolkozom és figyelmeztettem magam, majd elvörösödve próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe.
Az este nagyon jól telt, miután Vilo, Abby és Ellie is elráncigálták a barátaikat táncolni, Tate-tel úgy döntöttünk, az lesz a legjobb, ha kiröhögjük őket. Csak aztán Zane megelégelte és megmondta Vilo-nak, hogy vagy leülnek vagy leráncigálnak minket is táncolni. Nos, mi is lementünk. Nagyon sokat nevettünk, aztán egy lassú számnál teljesen eltúloztuk, mindenki rajtunk röhögött. Aztán meguntuk a táncolást, miután mindenki táncolt mindenkivel, elmentünk a büfébe, feltankoltunk egy csomó kaját és a lelátón ülve figyeltük a többieket, szívattuk egymást és röhögtünk mindenek felett.

8.rész: A napló

Figyelem! Az előző részen változtattam, mert nem tetszett, szóval a végét olvassátok újra! Remélem idáig tetszik. Jó olvasást! És fogok mostantól képeket is rakni. ;)

Reggel kialvatlanul ébredtem, mert persze egyik beszélgetés sem nyugtatott meg. Néha Michael-en gondolkoztam, hogy hogy nem vettem észre, hogy ilyen bunkó. Az anyámon, remélem sosem kell többet látnom, és persze Tate-en. Igazából mind a ketten titkolózunk-ő nem mondja el, hogy miért ezzel a plázacicával van együtt, én pedig nem beszélek neki Michael-ről. Szóval, amíg ezeken és más világmegváltó dolgokon töprengtem, addig, amíg rá nem néztem a telefonomra. Ami akkor hajnali 3-at mutatott. Aztán 4-et és végül 5-öt. De szívás, mert negyed 7-kor kelek.  Szóval úgy mentem, ez túlzás, inkább vonszoltam le magam, mint egy zombi.
Mel éppen Marcus-t etette. Megrémült amikor meglátott.
-Jó reggelt!-köszönt ijedten.
-Nektek is, Mel.-gyorsan nyomtam egy puszit az öcsém fejére.
Töltöttem magamnak egy nagy csésze kávét. Nem szeretem annyira, de energia italt nem iszom, akkor már inkább kávé. Raktam bele egy csomó cukrot, és egy csomó tejet, majd a fura állagú masszát kiittam a bögréből, aztán benyomtam még egy csokit. Mel riadtan nézett, majd mikor a harmadik csokiért nyúltam -jól van na, nagyon finom volt, és fel kellett pörögnöm, meg egy szomorú kamasz mit eszik ha nem csokit?-kikapta a kezemből és kicserélte egy almára. Dühösen pillantottam rá és felvágtattam-korán reggel ez inkább úgy nézett ki, hogy felbaktattam egy olyan sebességgel, amit egy csiga is megirigyelt volna-és gyorsan elmentem tusolni.
A tusolás felfrissített, felraktam egy kis sminket meg egy kis illatot és felvettem a kedvenc fekete pólómat, amin egy halálfej van fehér csipkéből. A fekete sortomat és a fekete Converse-emet kaptam fel mellé, meg persze az elmaradhatatlan karkötők és a kalap.
Reggel Mel eldobott a suliig. Szerencsére szent a béke köztünk, már nem haragszom a reggeli almás incidens miatt. Főleg azért, mert a sulihoz érve, már teljesen fel voltam pörögve. Odafutottam a többiekhez, csacsogtam, ugrabugráltam, a többiek meg elszédültek.
-Jenni! Nyugi. Érted?-tette rá a vállamra a kezét Zane és emiatt nem is tudtam ugrálni. A másik keze Vilo vállán pihent, tök cukik voltak, átkarolta. Na jó, ezek szerint a koffein megtette a hatását, nem kell nekem sosem alkoholt innom.
-Én is olyan kapcsolatot akarok, amilyen a tietek.-nyüszögtem. Mindenki felröhögött. Ekkor ért oda Tate.-Tateeee!kiáltottam oda neki, és ugráltam-haha, Zane nem tud lefogni-miközben a karjaimmal hadonásztam. Tate röhögve fogta a fejét. Mellette ott ballagott Miss Nyivákolás.
-Mi van ezzel?-kérdezte Tate.
-Felpörgött a csokitól meg a kávétól.-mondta Vilo, majd Zane-t kezdte idegesíteni, hogy ő is akar csokit, aki elutasította. Nem csodálom.
-Te!-néztem Nicki-re néztem.-Nem illetek össze.-kikerekedett szemmel bámult rám. Viszont hamarosan olyan magas hangon kezdett sikítani, hogy szerintem maximum a denevérekkel tudott volna kommunikálni. Ekkor azonban más taktikához folyamodtam.-Szerintem te túl jó vagy hozzá.-elhúztam a többiektől, suttogva mondtam neki. Tudom, nem volt túl szép. De akkor is sajnáltam Tate-et, hogy egy ilyen intelligencia hiányos csajjal jár. Addig adtam alá a lovat, míg második óra után szakított Tate-tel, akin konkrétan látszott, hogy megkönnyebbült. És kaptam tőle egy SMS-t, hogy találkozzunk suli után. Remegő kézzel néztem az SMS-t, de nem válaszoltam, sőt, el sem mentem.
-Megjöttem!-kiáltottam.
-Itt vagyok!-kiáltott vissza Mel Dave szobájából.
-Jenni! Játszol velem?-kérdezte Dave nyafogósan, csillogó szemekkel.
-Persze.-szívesen játszottam vel.
-Jenni! Szeretnék neked adni valamit.-közölte Mel. Előhúzott a háta mögül egy naplót. Nagyon érdekes volt, nem volt rajta semmi minta, csak egy kapocs, ami összetartotta. Mostantól legalább nem egy füzetbe kell írnom.

7.rész: Telefon

Suli után Zane és Vilo (Violet) hazakísértek. Megbeszéltük Vilo-val, hogy együtt járunk majd suliba így hárman. Tök fura, mert kb mindenki a suliban a suli közelében lakik. Vilo konkrétan egy utcányira lakott. Ők kézen fogva mentek tovább és olyan kis cukik voltak együtt. Beléptem a házba, ahol Mel éppen elaltatta Marcus-t. Lelkendezve beszámoltam neki a napomról, tök boldog volt. Gyorsan megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára, aztán a szobámba mentem tanulni. 1 tonnányi kő zuhant le a mellkasomról, mikor beléptem a szobám biztató melegébe. Miután megírtam a házikat és tanultam is, bekapcsoltam a gépem. Felmentem a Facebookra, ahol mind a 16 osztálytáram bejelölt. Michael pedig írogatott, hogy miért szakítottam vele, és hogy mért nem voltam suliban. Mikor elmagyaráztam neki, hogy már nem is Amerika kontinensén élek, rettentő dühös lett, és mondott rólam valami nem túl szépet, majd letiltott. Annyira nem zavart, legalább nem zaklat. Gyorsan át is állítottam az állapotom egyedülállóra, mert ezt elfelejtettem. Violet-tel Skype-oltam, amikor megérkezett Lana. Gyorsan bemutattam őket egymásnak, aztán elköszöntem Vilo-tól és átmentem Lana-hoz beszélgetni. Tök sok pozitív élménye volt az új sulijában, aminek persze tökre örültem. Aztán vacsorára Apu is hazaért, neki is felvillanyozva meséltük el a napunkat.
Este gyorsan lefürödtem aztán éppen egy magazint lapozgattam, amikor megcsörrent a telefonom. Michael volt.
-Szia, Cica!-jól van, ilyen sötét gyereket. Kezdett elegem lenni belőle.
-Michael! Ne cicázz le, szakítottunk.
-De nem gondoltuk át. Én szeretlek. Működni fog a távkapcsolat is.-Hjajj.
-Nem. Michael, én szakítottam veled, elköltöztem és mivel szabad akaratom van, és nem a 13. században élek, ezért szakíthatok veled. Még csak meg sem házasodtunk.
-Akkor odaköltözöm. Ott él az egyik nagynéném.
-Eszedbe ne jusson! Figyelj, hagyj békén örökre. Oké? Felfogtad?-hümmögött egyet, aztán letette a telefont. Már éppen visszatértem volna a könyvemhez, amikor újra hívott valaki.
-Jennifer!-Hurrá, az ,,anyám".-Hol vagy már megint?
-Apuhoz költöztünk. Mint már mondtam.
-De erről nem dönthetsz egyedül.
-Megtettem. Elen, csak hagyj békén engem és Lanát, meg az egész családomat. Foglalkozz a munkáddal, ahogy eddig.-most én csaptam le a telefonom. Befeküdtem az ágyba s átöleltem a macim. Még a születésemkor kaptam, és lehet, hogy ,,ciki", de nem érdekel. Mindent elmondtam neki. Most sírva panaszoltam el neki az problémáimat, ő pedig megértően hallgatott, a gombszeméből csak úgy sugárzott az értelem. Ekkor kaptam egy újabb telefonhívást.
-Igen?-szipogtam bele.
-Jenni?-kérdezte egy bizonytalan hang.
-Tate?-ismertem fel és egy pillanat alatt letöröltem a könnyeimet.
-Mi a baj?
-Semmi, csak hagymát szeletelek.-oké, csak ez az egy kifogás jutott eszembe, viszont ez elég bénán hangzott. De majd pont neki fogom kitálalni a problémáimat. Arra ott van Mackó úr. Meg Vilo, akivel szerintem LB-k leszünk.
-Biztos?
-Aham. Jól beletrafáltam a csajodba, mi?-röhögtem el magam.Kínos csend volt a vonal másik végén.-Tudod, nem értelek. Az összes lány odavan érted. Akárki lehetne a barátnőd, minek egy ilyen nyávogós...khm...lányt választottál?
-Nem tudom.-mondta, és a hangjából ítélve kínos pontra tapintottam, de nem akartam tapintatlan lenni, szóval csendben hallgattam
-Na, akkor szia.
-Szia.-azzal letette a telefont.

6.rész: Gimi 3.

Nagy levegőt vettem és beléptem az ajtón. M.P felkonferált.
 -Gyerekek, mint tudjátok új osztálytáratok érkezett, kérlek titeket, fogadjátok szeretettel.
Minden tekintet ám szegeződött. Ekkor észrevettem a Fekete-szeműt. Intett egyet, én is intettem. Mindenki rám, majd rá, majd megint rám nézett.-Jennifer, akarsz mondani valami?-kérdezte a tanár.
-Öhm, sziasztok, a nevem Jennifer, de hívjatok Jenni-nek.-na, kb ennyi volt amit ki tudtam nyögni.
-Köszönjük, nézd a harmadik padsorba akad is helyed.
Odavánszorogtam a padomhoz, és be ültem. Egy göndör, szőke hajú lány volt a padtársam, akinek ilyen hipster szemüvege volt. Mondjuk szerintem az is volt. Feltűrt ujjú kockás inget viselt, bakanccsal és még sapija is volt.
-Szia! Violet vagyok.-hatalmas barna szemeket meresztett rám, szerintem még egy boci is megirigyelte volna.
-Jenni.-mosolyogtam rá.
Óra végéig nagyon jól elsutyorogtunk, mindenkit bemutatott, elmondta róluk a véleményét. Aztán szünetben tök jó volt, hogy mindenki kedves volt velem.16-an vagyunk az osztályban, 5 lány, 11 fiú. A lányokkal nagyon hamar összebarátkoztam. Molly egy gót csaj, csak feketét hord. Állítólag eredetileg nagyon szép, barna haja van, de most fekete. De így is szép.
Abby egy egyszerű lány, vörös haja van, turkálós ruhái (ő hogy talál ilyen jókat?), amik neki iszonyú jól állnak.
És végül, de nem utolsó sorban Ellie. Stréber, magazinba illő ruhákkal hosszú, dús szőke hajjal. És néha nagyon idegbeteg. Azt mondta, szed valamit a dühkitöréseire.
Az osztályból az összes lányt körülzsongják a fiúk. Abby szegény nem tud leülni olvasni úgy, hogy valaki oda ne menjen beszélgetni. Látszik, hogy nem érdekli, amit mondanak neki, de nem küldi el őket.
Ellenben Ellie-vel. Ha valaki is odamegy hozzá beszélgetni, és őt untatja a csevej, akkor egyszerűen annyit mondd a srácnak, hogy 'húzz el!'.
Molly meg nem is vesz tudomást róluk, egyrészt, mert nem ő az egyedüli gót a suliban és van barátja, másrészt, mert őt ez hidegen hagyja.
Nos, a fiúkról nem írok részletesen.
Mint kiderült, a Fekete-szeműnek van neve (ki gondolta volna, igaz?). Tate. A legjobb haverja Zane. Ők ketten teljesen különböznek egymástól. De már általánosba is együtt jártak, azóta legjobb haverok. Velük lóg még Richie, Marco és Larry. Ők a legmenőbbek, mondjuk nem tudom miért. De mindegy is. Aztán ott vannak a totál stréberek, Ken, Jim és Ervin. És végül akik csak lézengnek, jól tanulnak, de azért egy kis hírnevük is van, Elliot, Cody és Bradly.
Tényleg és a párok, merthogy szinte mindenkinek van barátja. Violet most kezdett el járni Zane-nel. Molly-nak egy tizenegyedikes gót pasija van, asszem Freddy. Abby Richie-vel randizgat. Még nem járnak.
Ellie Marco-val jár, már egy éve. Nagyon cukik együtt.
-Na és Jenni?-kérdezte Tate.-Veled mi helyzet?
-Öhm....semmi. De komolyan.-persze nem akartam nekik bevallani Michael-t. Nos, vele akkor szakítottam, amikor eljöttem Anyutól. Összetörtem a szívét. Ő is az enyémet, amikor megcsalt. Már kiskorunk óta legjobb barátok voltunk, de aztán szerelmet vallott. Én nem voltam belé szerelmes, de nem akartam elveszíteni, ezért 7. év végén elkezdtem vel járni. De nem láttam értelmét annak, hogy távkapcsolatot indítsak, szóval szakítottam vele.
-Mert veled?-kérdeztem.-Úgy képzelem el a csajt, hogy szőke, nyávogós, jellemtelen.-Ellie elismerően rám pillantott. Ekkor azonban kirontott az udvarra egy szőke, visítozós csaj, Vilo mondta, hogy Nicki-nek hívják és Tate csaja. Szóval odarontott hozzánk, szinte beleájult Tate karjaiba és zokogva mondta el neki, hogy...letört a körme. Mind a 4-en (lányok, Molly a gótoknál volt) hitetlenül meredtünk a csajra.-Gratulálok, egy főnyeremény.-vigyorogtam Tate-re és bementem a suliba.

5.rész: A gimi 2.

Ma reggel izgatottan ébredtem fel, de persze minden csoda 3 napig tart, így egy orbitális nagy pattanás tűnt fel a fejem közepén. Szerintem a gennyes pattanásoknak, mielőtt ,,megszületnének", tartanak egy oktatást és megáldják őket egy igen jó szimmetriaérzékkel. Pontosan az orrom közepén tűnt fel, ez a cukiság. Gondoltam, ha már úgy is ilyen sokáig együtt leszünk el is nevezem. Szóval miután idegbetegen próbáltam eltüntetni Pannit (találó név, nem?), lementem reggelizni. Miután leküszködtem egy egész almát elindultam. Néhány perccel később vissza is tértem.

 - Nem mentél suliba? - kerekedett el Mel szeme.

 - Nos, elindultam, be is fordultam a sarkon, amikor eszembe jutott, hogy nem tudom hol van a sulim.

Egy negyed órával később, mikor összeszedte a gyerekeket, beültünk a kocsiba. Először Dave-et rakta be az oviba, aztán Lana-t az általános suliba, és végül engem a giminél. Egy hatalmas épület volt, ahova sok diák özönlött be. Mel vetett rám egy biztató pillantást, aztán elhajtott. A többi gyerek, vagy fiatal, vagy nem is tudom minek nevezzem őket, kíváncsian méregettek. Végiggondoltam, hogy hogy nézek ki. Egy leheletnyi smink, a barna hajam egyenes, mint mindig, a fejemen egy fekete kalap volt, rajtam egy fekete pulcsi, egy csőnaci, mindig is vékony lány voltam, és 7 évig balettoztam, szóval kellően izmos is vagyok, és végül egy fekete Converse. 

A portán gyorsan átslisszoltam. Volna. 

 -Kisasszony! - egy éles, ultra magas frekvenciájú hang volt, és nekem szólt. Kérdőn fordultam meg. Egy bubifrizurás, duci nő állt velem szemben. - Maga ide jár? - elég ijesztő volt. Főleg közelről.

 - Igen, most kerültem ide, átiratkoztam. - kígyószemeivel végigmért, végül a kezembe nyomott néhány papírlapot, és felküldött az irodába. Ha eddig nem tűntem fel senkinek, akkor most sikerült. Egy csapat, szinte száz százalékosan menő, fiúcsapat haladt el mellettem. Az egyik rám nézett, gyönyörű, fekete szeme volt.

Elindultam felfele a lépcsőn, próbáltam kiigazodni a térképen, de nem találtam sehogy sem az irodát. 

 - Segítsek? - a fekete szemű srác volt. Lazán a szekrénynek dőlt.

 - Öhm...Köszi, meg tudnád mondani, hogy merre van az iroda?

 - Persze.

Végül felkísért az irodához, aztán ment órára. Nekem még nem kellett bemennem az első órámra, mert a második úgy is osztályfőnöki, és ott bemutatnak. Szóval első órában megkaptam a szekrénykulcsomat, a tesizsákomat meg az órarendet, szerencsére egyenruha nincs, és beszéltem az igazgatóval, aki még körbe is vezetett. Kedves, aprócska, szőke hajú nő volt, kék szemekkel és szemüveggel. Hamarosan kicsengettek, én pedig a tanáriba mentem, hogy megismerkedjem az osztályfőnökömmel. Egy fiatal férfi volt, mi vagyunk az első osztálya, és direkt megkérte, hogy csak M.P-nek szólítsuk (Mr. Peter). Rettentően izgultam. És eljött az idő. Becsengettek. Mi pedig bementünk az osztályterembe.

4.rész: A gimi 1.

Csak, hogy mindenki tisztában legyen, az előző gimim egy borzalmas hely volt. Az emberek nem voltak összetartóak, klikkesedtek és még több ilyen csodálatos dolgot csináltak. Nekem nem volt nagyon jó élmény, de gondolom azoknak sem, akik a 'nyomi' társaságba tartoztak. Persze, csak tipp, de én nem nagyon örülnék, ha záptojást dobnának a táskámba, vagy alkoholos filccel firkálnák össze. Esetleg bezárnának a WC-be vagy a házunkat tele graffitizzék. Mert ez a dolog nem csak a suliban volt jelen, hanem aki egyszer 'nyomi' lett, az nem tudott kitörni, és a szülei is bánták a dolgot. Szóval ez a fajta gimis élet nem jött be nekem. Ebben csak az volt a pláne, hogy egy összeszokott csapatba fogok bekerülni, és magányos leszek, mindenki utálni fog és egyedül fogok meghalni egy csomó macskával. Na, mielőtt paranoiás lettem volna, inkább átmentem Lana szobájába. Benyitottam, viszont éppen aludt, biztos az utazás miatt. Merthogy biztos nem az időeltolódás miatt, hiszen Kanadából jöttünk Angliába. Szóval fogtam magam és lementem a konyhába, remélve, hogy Mel ott lesz. Apu a nappaliban nézett focimecset. Szerencsére Mel a konyhában csinált valami sütit nekünk holnapra a suliba.
 -Izgulok.-nyögtem ki, nem kertelve. Egy pillanatra döbbenten nézett rám, aztán elmosolyodott. Most először éreztem azt, Apuék válása óta, hogy van Anyukám.
 -Az új suli miatt? Nyugi, egy cseppet se félj, az egy nagyon jó gimi.-kacsintott, betolta a sütőbe a sütit, és leült velem szembe.
Este vacsi után, elmerültem egy nagy kád vízben, amikor Elen felhívott.
 -Jennifer! Hol vagy és hol a vacsi?
 -Nyugi, Elen, jó helyen vagyunk. Lana is velem van, elköltöztünk. Legyen boldog életed!-lecsaptam a telefont és ki is kapcsoltam.

3.rész: David

A kocsi egy hatalmas háznál állt meg. Apu ezek szerint elég gazdag. A ház nagyon modern volt, de tetszett. Ahogy beléptünk a házba egy kisfiú rohant felénk. Először Lanát ugrálta körbe, aztán rám tévedt a tekintete.
 -Szia!-köszöntem bénán.-Én Lana nővére vagyok, Te pedig gondolom David.-rámosolyogtam. Remélem, hogy kedvesnek látszottam és nem pszichopatának, de mivel David nem rohant el sikítva, úgy gondoltam jó benyomást szereztem nála. Közelebb merészkedett, én pedig leguggoltam.
 -Szép vagy!-szeretem a kisgyerekekben, hogy olyan őszinték. Kuncogtam.
 -Köszönöm szépen! Te pedig rendkívül aranyos.-lebiggyesztette alsó ajkát.
 -Ajj. Én nem tűnök férfiasnak?-szomorúan nézett a szemembe, én pedig elnevettem magam.
 -Dehogyisnem. De mért is akarsz négy évesen férfias lenni?-4 évesnek saccoltam az öcsémet.
 -Mert Henrietta, a takarítólány, aki hetente egyszer takarít nálunk, meg néha vigyáz ránk, azt mondta, hogy ő a férfias fiúkat szereti, nem pedig a cukikat. És mivel ő lesz majd a feleségem, ezért férfiasnak akarok látszani.-nagyon mulatságosnak találtam.
 -Jaa, most már értem.-nagyon mulatságosnak találtam.
 -De te 4 évesnek néztél?-csillant fel a szeme. Bólintottam.
 -De, Dave, szerintem a cuki fiúk is aranyosak.-tetszett neki az új név.
 -Akkor szerintem inkább te leszel a feleségem.-jelentette ki, mire elkezdtem nevetni. De ő mit sem törődött vele, szaladt, hogy elmondja Henriettának. Lana Apuval ült a kanapén a nappaliban, karjában egy kisbabával. Ő volt Marcus. Megsimítottam selymes arcocskáját, és átmentem a konyhába, ahol Mel éppen főzött valamit. Nevetve meséltem el neki a David-es sztorit, amit mosolyogva hallgatott végig.
 -Figyelj csak, Jenni!-komoly lett a hangja.-Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen életem lesz. Hogy lesz egy férjem, aki már egyszer volt házas, és az ő gyerekeit is én fogom nevelni. Tudom, hogy haragszol az Apádra, de meg kell bocsájtanod neki. És neked meg újra gyereknek kell lenned, vagyis kamasznak, akit majd szobafogságra ítélhetek meg ilyesmi.-ábrándozott, mire én elmosolyodtam. Újra gyereknek lenni. Jól hangzik.-És Lana mostantól az én lányom lesz. Te pedig a nővére leszel, de mivel megint gyerek vagy...-elgondolkodtam. A különleges kapcsolat megmaradhat, csak máshogy.
 -Rendben, Mel, köszönöm.-milyen jó hogy eljöttünk.
 -Na, és nem izgulsz a holnap miatt?-mi lesz holnap?-Hiszen új gimi, új arcok meg minden ilyesmi.-ecsetelte. Én pedig falfehéren pillantottam rá.

2. rész: Az új család

Izgultam. Én még életemben nem repültem, és most remegve fészkelődtem a a helyemen. Lana már ült repülőn, mert ő minden nyarat Apunál töltött. Én sosem mentem, mert habár nem akartam elengedni egyedül, de nem nagyon bocsátottam meg Apunak, hogy csak úgy ott hagyott engem Elennel és egy kisbabával. Amikor Lana mondta, hogy elutazik a nyárra Apuhoz és, hogy menjek vele, rögtön faképnél hagytam. Kisit furdalt a lelkiismeret, hogy nemet mondtam a 6 éves húgomnak, de aztán nem bántam meg, és ő sem haragudott. Szerencsére mikor hazajön, nem szokott lelkendezni szerencsére. A légiutas-kísérő hölgy nagyon kedves volt. A húgom meg egem nyugtatgatott. Ami kicsit talán nagyon furán nézhetett ki. De aztán, mikor már végre az eget hasítottuk, jobban éreztem magam. Vidáman bámultam ki az ablakon. Viszlát New York, jövök London! A húgom egy ideig valami filmet nézett Cameron Diaz-tól, én pedig feltettem a fejhallgatómat, és zenehallgatás közben elnyomott az álom.

 -Jenni, megjöttünk!-ébresztgetett a hugicám. Éppen a betonon gurultunk, szóval szerencsére Lana volt olyan kedves, hogy, nem ébresztett fel leszállás előtt vagy közben. Szinte kirohantam a gépből. A friss levegő jót tett, így mosolyogva indultam meg Lana mellett. Fogalmam sem volt merre kéne menni, de Lana vezetett. Néha azt gondolom, hogy a kishúgom okosabb nálam. Ősz volt, de a szél még a nyár illatát hozta. Nem szerencsés év közben új suliba menni. 10.-ben. Mondjuk Lana meg a 3.-at kezdi az új osztályában. De én egy percig nem bírtam volna tovább maradni. Nem tudom vajon Anyunak feltűnt-e, hogy nem vagyunk ott. Na, majd ha nem lesz vacsi. 

Lana bevezetett egy épületbe, ahol elvileg Apu várt minket. Megmondtam neki, hogy hozzá költözünk és, hogy mikor megy a gép meg ilyesmi. Ő pedig beleegyezett. Szóval elvileg itt van és vár ránk. Lana magabiztosan törte az utat, én pedig tanácstalanul fordultam körbe.

 -Ott vannak.-csillant fel Lana szeme, ahogy meglátta Aput gondolom, és nekiiramodott. Én meg utána, a sok-sok cuccunkkal. Néhány pillanattal később rájöttem, hogy mért "vannak" és nem "van". Apu mellet, akit egyébként onnan ismertem fel, hogy Lana hozzá futott, egy fiatal, csinos fekete hajú, barna szemű lány ácsorgott. Á, hurrá, szóval van egy másik anyám is. Valahogy sosem barátkoztam össze az 'anya' szóval. De egy mosolyt erőltettem az arcomra és odamentem. 

 -Jennifer!-köszöntött. Nem nagyon sokak "Jennifer"-nek szólítani. Inkább csak Jenni.-Szia!-össze-vissza puszilgatott, mint aki 9 éve nem látta a lányát. És ez így igaz is.

 -Szia, Apu.-öleltem át. Majd a nőre néztem aki zavartan ácsorgott.-Szia!-köszöntöttem barátságosan, próbáltam pozitív lenni.-Jennifer Tompson.-nyújtottam felé a kezemet. Ő is kinyújtotta felém a kezét, amin láttam, hogy egy gyűrű volt. Szóval Apu felesége.

 -Melissa Tompson, de csak Mel.

Csendben ácsorogtunk, senki nem szólt semmit. 

 -Akkor menjünk is.-szólalt meg Apu.-Lányok, ti külön szobát kaptok. Mellettetek lesz David szobája-amúgy ki is az a David?-és velünk alszik Marcus, mert ő még túl pici, hogy külön szobát kapjon, hiszen csak most született 2 hónapja.

 -Ők a gyerekeid?-kérdeztem. Nem tudtam mit érzek, nem voltam csalódott, inkább örültem nekik.

- Igen. A közös gyerekeink.-biccentett Mel felé, aki Lana kezét fogva lépegetett előttünk.-És a ti féltestvéretek.

1.rész: Hogy lehet ilyen anyám?!

Becsaptam magam mögött az ajtót. Anyu fel sem nézett a laptopjából, mint minden másik alakalommal, most sem törődött velem. Már 7 éves korom óta, ha egészen pontos akarok lenni. Sem a húgommal, de hát munkamániás. Mindig ezzel nyugtatgattam magamat, ha már végképp nem  bírtam. De most itt vagyok, 16 évesen, és szerintem azóta azt sem vette észre, hogy eltelt 9 év. Dühösen meredtem. Egy normális Anya rég megkérdezte volna a lányától, hogy 'Mi a baj, kicsim?', én pedig, mint egy normális lány válaszoltam volna, hogy 'Ó, semmi, azon kívül, hogy, a pasim megcsalt az LB-mmel, vagy az LB-m hajtott rá a pasimra. Ezen kívül semmi.'. Erre elővett volna egy nagy doboz fagyit, és romantikus filmeket nézve ócsároltuk volna az összes létező férfit. De mivel ő nem volt egy normális Anya, ezért csak pötyögött tovább a laptopján, és írta az egyik cikket. Levettem egy poharat, és a szekrényajtót becsaptam.
 -Jenni! Kérlek ne csapkodj. Már így is nagyon fáj a a fejem.-sóhajtott, és a halántékához nyúlt.-Inkább csináld meg a vacsit.-Én vagy fél percig meredtem rá pislogás nélkül, de úgy látszik a szemem nem jó arra, hogy akárkit is megsemmisítsek vele.
 -Ez most komoly?
 -Mi?-kérdezett vissza csípőből. Komolyan nem tűnt fel neki, vagy csak szívat?
 -Anya! 16 éves vagyok, képzeld, habár nem hiszem, hogy feltűnt. Konkrétan annyit sem törődtél velem,mint egy legrosszabb cikkeddel. Soha nem foglalkoztál velem vagy Lanával, vagy a háztartással vagy akármi mással a cikkeiden kívül.-üvöltöttem, ő pedig volt olyan kegyes, hogy felém fordult.-Lana 9 éves. Én neveltem fel, nem hiszem, hogy ismered, hiszen a saját lányod, és nem valami híres ügyfeled. Én főzök, én vásárolok, én takarítok, amíg te eljárkálsz ide-oda, interjúkat készítesz. De ha eddig nem tűnt volna fel van 2 darab lányod.-nem tudtam, hogy fejezhetném ki magam rendesen ezért ordítottam, a dühtől eltorzult arccal.
 -Értem. De most megcsinálnád a vacsit? Kezdek megéhezni.
 -Tudod mit Elen?-igen kevésszer szoktam Anyunak szólítani, mivel nem tartottam annak.-Csináld meg magadnak!-felrohantam a szobámba, megvártam amíg egy kicsit lenyugszom és utána átmentem Lanához, a húgomhoz. Vagy a lányomhoz, mivel én neveltem fel. Éppen elaludt, ezért csak megpusziltam a homlokát, becsuktam a tankönyvét és betakargattam.

 -Jó napot, Mrs McGuin!-köszöntöttem Lana iskolájának az igazgatóját.
 -Ó, szia Jennifer.-mosolygott rám. Mát megszokta, hogy Elen helyett is mindig én járkáltam be.-Lanáról van szó?
 -Igen. Szeretném kivenni az iskolából.-elkerekedett a szeme.
 -Miért?-olyan rémült képet vágott, hogy szinte elnevettem magam.
 -Elköltözünk. Mármint csak Lana meg én. Apuhoz.-Apu elhagyott minket, mikor én 7 éves voltam, és akkor kezdett el Anyu olyanná válni, mint amilyen most.
 -Rendben.-bólintott megkönnyebbülten, hogy nem azért veszem ki Lanát, mert a sulival van a gond. Mikor elintéztük a papírokat elindultam Lanához. Éppen magyarórájuk volt, így kimentünk a folyosóra.
 -Lana, figyelj csak.-rám emelte csillogó kék szemeit.-Köszönj el a többiektől.
 -Miért?
 -Mert elutazunk. Örökre.

Prológus

Jennifer, a barátainak csak Jenni, egy átlagos kamaszlány életét éli. Vagyis élné, ha a szülei nem váltak volna el, az anyja nem lenne munkamániás, és nem lenne egy Lana nevű 9 éves húga, akit neki kell felnevelni, ezáltal neki is hamar fel kellett nőnie. De számára ez a valóság, és megpróbálja valahogy túlélni a felnőttek zord világában, miközben még ő maga is gyerek.


Remélem meghoztam a kedvetek . ;)
Pussz: K