-Megjöttem!-kiáltottam el magam, hátha van itthon valaki. Mel megkönnyebbülten lépett hozzám az étkezőből.
-Vendéged van.-szólt oda és bemasírozott a szobájába. Ahogy beléptem Lanán és Apun kívül még egy személy ült az asztalnál. Az anyám. Morogtam neki valami köszönésfélét, majd lehuppantam a Lana mellett lévő székre.
-Lányok!-nézett ránk Elen.-Azért jöttem, hogy hazavigyelek titeket. Tudjátok, hogy nagyon szeretlek benneteket. És most már több időt tudok nektek szentelni,ugyanis előléptettek. Szóval készen álltok az útra?
-Elen, mi nem megyünk veled.-közöltem vele.-Szedj fel valami béna pasit, folytasd azt amit eddig. Mi viszont eddig sem voltunk részese az életednek, miattad, ezután viszont miattunk szeretnénk nem a részese lenni.-A hangom nyugodtan csengett. Lana szaggatottan kifúja mellettem a levegőt. -Szóval a többit rendezzétek le magatok között, de mi nem megyünk veled.-Azzal karon ragadtam Lanát és felmentünk a szobáinkba.
Este átjött, segítettem neki leckét írni, én is tanultam és végül felhívtam Vilot.
-Na, szia Csajszi! Már alig vártam, hogy mesélj! Mi van Tatetel?
-Semmi, de itt járt az anyám. Nagyon kiborított, vissza akart minket vinni. De nem mentünk.
-Figyu, nekünk van egy klubbunk. Öhm, elég titkos, de már a csapatunk tagja lettél. Ott szoktunk, öhm, kilépni a szürke hétköznapokból.
-Ti ott isztok?-lepődtem meg.
-Igen, de nagyon titkos. Szóval ne beszélj róla senkinek.
-Nos, azt hiszem pontosan erre van most szükségem.
-Oké, hamarosan ott vagyok érted, egy fél óra.
Szóval fél óra múlva letrappoltam a lépcsőn, azzal a végszóval, hogy Vilonál alszom. Egy koponyás póló volt rajtam, alapból szürke, a koponya fekete csipkéből volt rajta. Egy fekete harisnyát vettem fel, fölé egy extra rövid nadrágot, meg egy fekete Converse-t. A fekete kalapom sem maradhatott el, meg a karkötőim.
-A csapattagok vannak ott. A belépő innivaló.-odafele erről a nagyon jó kis klubbról mesélt nekem.Egy régi, elhagyatott, feketére mázolt házba léptünk be. Odabent sötét volt, de halk zene szűrődött fel. Vilo teljes sötétségben is tökéletesen odatalált a pinceajtóhoz, amit halkan kinyitott, majd besurrantunk rajta. A lépcső lefele vezetett és minél lejjebb értünk, annál hangosabb lett a zene. A lépcsőktől távolabb még volt egy ajtó és a lépcsőkön fehér világítás is volt. Az ajtón keresztül egy hatalmas szobába értünk, ahol mindenféle emberek ugráltak, a színes fények villogtak a zene pedig rettentően hangos volt.
-Az suliból sokan járnak ide bulizni, de nekik fizetni kell érte és hajnali 3-kor véget is ér számukra. Nekünk viszont tovább tart. Az italt az ő pénzükből vesszük, ahogyan a dohányt is. Nekünk minden ingyenes, de nekik sem kell sokat fizetniük.
Nos, így esett meg, hogy életemben először berúgtam, nem is kicsit. Miután mindenki elment, csak a csapat maradt ott és rettentő sokat röhögtünk, meg csókolóztam Tatetel.
