Suli után Zane és Vilo (Violet) hazakísértek. Megbeszéltük Vilo-val, hogy együtt járunk majd suliba így hárman. Tök fura, mert kb mindenki a suliban a suli közelében lakik. Vilo konkrétan egy utcányira lakott. Ők kézen fogva mentek tovább és olyan kis cukik voltak együtt. Beléptem a házba, ahol Mel éppen elaltatta Marcus-t. Lelkendezve beszámoltam neki a napomról, tök boldog volt. Gyorsan megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára, aztán a szobámba mentem tanulni. 1 tonnányi kő zuhant le a mellkasomról, mikor beléptem a szobám biztató melegébe. Miután megírtam a házikat és tanultam is, bekapcsoltam a gépem. Felmentem a Facebookra, ahol mind a 16 osztálytáram bejelölt. Michael pedig írogatott, hogy miért szakítottam vele, és hogy mért nem voltam suliban. Mikor elmagyaráztam neki, hogy már nem is Amerika kontinensén élek, rettentő dühös lett, és mondott rólam valami nem túl szépet, majd letiltott. Annyira nem zavart, legalább nem zaklat. Gyorsan át is állítottam az állapotom egyedülállóra, mert ezt elfelejtettem. Violet-tel Skype-oltam, amikor megérkezett Lana. Gyorsan bemutattam őket egymásnak, aztán elköszöntem Vilo-tól és átmentem Lana-hoz beszélgetni. Tök sok pozitív élménye volt az új sulijában, aminek persze tökre örültem. Aztán vacsorára Apu is hazaért, neki is felvillanyozva meséltük el a napunkat.
Este gyorsan lefürödtem aztán éppen egy magazint lapozgattam, amikor megcsörrent a telefonom. Michael volt.
-Szia, Cica!-jól van, ilyen sötét gyereket. Kezdett elegem lenni belőle.
-Michael! Ne cicázz le, szakítottunk.
-De nem gondoltuk át. Én szeretlek. Működni fog a távkapcsolat is.-Hjajj.
-Nem. Michael, én szakítottam veled, elköltöztem és mivel szabad akaratom van, és nem a 13. században élek, ezért szakíthatok veled. Még csak meg sem házasodtunk.
-Akkor odaköltözöm. Ott él az egyik nagynéném.
-Eszedbe ne jusson! Figyelj, hagyj békén örökre. Oké? Felfogtad?-hümmögött egyet, aztán letette a telefont. Már éppen visszatértem volna a könyvemhez, amikor újra hívott valaki.
-Jennifer!-Hurrá, az ,,anyám".-Hol vagy már megint?
-Apuhoz költöztünk. Mint már mondtam.
-De erről nem dönthetsz egyedül.
-Megtettem. Elen, csak hagyj békén engem és Lanát, meg az egész családomat. Foglalkozz a munkáddal, ahogy eddig.-most én csaptam le a telefonom. Befeküdtem az ágyba s átöleltem a macim. Még a születésemkor kaptam, és lehet, hogy ,,ciki", de nem érdekel. Mindent elmondtam neki. Most sírva panaszoltam el neki az problémáimat, ő pedig megértően hallgatott, a gombszeméből csak úgy sugárzott az értelem. Ekkor kaptam egy újabb telefonhívást.
-Igen?-szipogtam bele.
-Jenni?-kérdezte egy bizonytalan hang.
-Tate?-ismertem fel és egy pillanat alatt letöröltem a könnyeimet.
-Mi a baj?
-Semmi, csak hagymát szeletelek.-oké, csak ez az egy kifogás jutott eszembe, viszont ez elég bénán hangzott. De majd pont neki fogom kitálalni a problémáimat. Arra ott van Mackó úr. Meg Vilo, akivel szerintem LB-k leszünk.
-Biztos?
-Aham. Jól beletrafáltam a csajodba, mi?-röhögtem el magam.Kínos csend volt a vonal másik végén.-Tudod, nem értelek. Az összes lány odavan érted. Akárki lehetne a barátnőd, minek egy ilyen nyávogós...khm...lányt választottál?
-Nem tudom.-mondta, és a hangjából ítélve kínos pontra tapintottam, de nem akartam tapintatlan lenni, szóval csendben hallgattam
-Na, akkor szia.
-Szia.-azzal letette a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése