Reggel kialvatlanul ébredtem, mert persze egyik beszélgetés sem nyugtatott meg. Néha Michael-en gondolkoztam, hogy hogy nem vettem észre, hogy ilyen bunkó. Az anyámon, remélem sosem kell többet látnom, és persze Tate-en. Igazából mind a ketten titkolózunk-ő nem mondja el, hogy miért ezzel a plázacicával van együtt, én pedig nem beszélek neki Michael-ről. Szóval, amíg ezeken és más világmegváltó dolgokon töprengtem, addig, amíg rá nem néztem a telefonomra. Ami akkor hajnali 3-at mutatott. Aztán 4-et és végül 5-öt. De szívás, mert negyed 7-kor kelek. Szóval úgy mentem, ez túlzás, inkább vonszoltam le magam, mint egy zombi.
Mel éppen Marcus-t etette. Megrémült amikor meglátott.
-Jó reggelt!-köszönt ijedten.
-Nektek is, Mel.-gyorsan nyomtam egy puszit az öcsém fejére.
Töltöttem magamnak egy nagy csésze kávét. Nem szeretem annyira, de energia italt nem iszom, akkor már inkább kávé. Raktam bele egy csomó cukrot, és egy csomó tejet, majd a fura állagú masszát kiittam a bögréből, aztán benyomtam még egy csokit. Mel riadtan nézett, majd mikor a harmadik csokiért nyúltam -jól van na, nagyon finom volt, és fel kellett pörögnöm, meg egy szomorú kamasz mit eszik ha nem csokit?-kikapta a kezemből és kicserélte egy almára. Dühösen pillantottam rá és felvágtattam-korán reggel ez inkább úgy nézett ki, hogy felbaktattam egy olyan sebességgel, amit egy csiga is megirigyelt volna-és gyorsan elmentem tusolni.
A tusolás felfrissített, felraktam egy kis sminket meg egy kis illatot és felvettem a kedvenc fekete pólómat, amin egy halálfej van fehér csipkéből. A fekete sortomat és a fekete Converse-emet kaptam fel mellé, meg persze az elmaradhatatlan karkötők és a kalap.
Reggel Mel eldobott a suliig. Szerencsére szent a béke köztünk, már nem haragszom a reggeli almás incidens miatt. Főleg azért, mert a sulihoz érve, már teljesen fel voltam pörögve. Odafutottam a többiekhez, csacsogtam, ugrabugráltam, a többiek meg elszédültek.
-Jenni! Nyugi. Érted?-tette rá a vállamra a kezét Zane és emiatt nem is tudtam ugrálni. A másik keze Vilo vállán pihent, tök cukik voltak, átkarolta. Na jó, ezek szerint a koffein megtette a hatását, nem kell nekem sosem alkoholt innom.
-Én is olyan kapcsolatot akarok, amilyen a tietek.-nyüszögtem. Mindenki felröhögött. Ekkor ért oda Tate.-Tateeee!kiáltottam oda neki, és ugráltam-haha, Zane nem tud lefogni-miközben a karjaimmal hadonásztam. Tate röhögve fogta a fejét. Mellette ott ballagott Miss Nyivákolás.
-Mi van ezzel?-kérdezte Tate.
-Felpörgött a csokitól meg a kávétól.-mondta Vilo, majd Zane-t kezdte idegesíteni, hogy ő is akar csokit, aki elutasította. Nem csodálom.
-Te!-néztem Nicki-re néztem.-Nem illetek össze.-kikerekedett szemmel bámult rám. Viszont hamarosan olyan magas hangon kezdett sikítani, hogy szerintem maximum a denevérekkel tudott volna kommunikálni. Ekkor azonban más taktikához folyamodtam.-Szerintem te túl jó vagy hozzá.-elhúztam a többiektől, suttogva mondtam neki. Tudom, nem volt túl szép. De akkor is sajnáltam Tate-et, hogy egy ilyen intelligencia hiányos csajjal jár. Addig adtam alá a lovat, míg második óra után szakított Tate-tel, akin konkrétan látszott, hogy megkönnyebbült. És kaptam tőle egy SMS-t, hogy találkozzunk suli után. Remegő kézzel néztem az SMS-t, de nem válaszoltam, sőt, el sem mentem.
-Megjöttem!-kiáltottam.
-Itt vagyok!-kiáltott vissza Mel Dave szobájából.
-Jenni! Játszol velem?-kérdezte Dave nyafogósan, csillogó szemekkel.
-Persze.-szívesen játszottam vel.
-Jenni! Szeretnék neked adni valamit.-közölte Mel. Előhúzott a háta mögül egy naplót. Nagyon érdekes volt, nem volt rajta semmi minta, csak egy kapocs, ami összetartotta. Mostantól legalább nem egy füzetbe kell írnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése