Csak, hogy mindenki tisztában legyen, az előző gimim egy borzalmas hely volt. Az emberek nem voltak összetartóak, klikkesedtek és még több ilyen csodálatos dolgot csináltak. Nekem nem volt nagyon jó élmény, de gondolom azoknak sem, akik a 'nyomi' társaságba tartoztak. Persze, csak tipp, de én nem nagyon örülnék, ha záptojást dobnának a táskámba, vagy alkoholos filccel firkálnák össze. Esetleg bezárnának a WC-be vagy a házunkat tele graffitizzék. Mert ez a dolog nem csak a suliban volt jelen, hanem aki egyszer 'nyomi' lett, az nem tudott kitörni, és a szülei is bánták a dolgot. Szóval ez a fajta gimis élet nem jött be nekem. Ebben csak az volt a pláne, hogy egy összeszokott csapatba fogok bekerülni, és magányos leszek, mindenki utálni fog és egyedül fogok meghalni egy csomó macskával. Na, mielőtt paranoiás lettem volna, inkább átmentem Lana szobájába. Benyitottam, viszont éppen aludt, biztos az utazás miatt. Merthogy biztos nem az időeltolódás miatt, hiszen Kanadából jöttünk Angliába. Szóval fogtam magam és lementem a konyhába, remélve, hogy Mel ott lesz. Apu a nappaliban nézett focimecset. Szerencsére Mel a konyhában csinált valami sütit nekünk holnapra a suliba.
-Izgulok.-nyögtem ki, nem kertelve. Egy pillanatra döbbenten nézett rám, aztán elmosolyodott. Most először éreztem azt, Apuék válása óta, hogy van Anyukám.
-Az új suli miatt? Nyugi, egy cseppet se félj, az egy nagyon jó gimi.-kacsintott, betolta a sütőbe a sütit, és leült velem szembe.
Este vacsi után, elmerültem egy nagy kád vízben, amikor Elen felhívott.
-Jennifer! Hol vagy és hol a vacsi?
-Nyugi, Elen, jó helyen vagyunk. Lana is velem van, elköltöztünk. Legyen boldog életed!-lecsaptam a telefont és ki is kapcsoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése