Ma volt az első próbája a zenekarnak, úgy, hogy lány énekesük is van. Végül is úgy döntöttek, hogy nem csak a háttérben fogok énekelni, hanem egyenesen lesz olyan szám amit csak én nyomok le. A próba három órás volt. Tate volt a gitáros és az énekes, Zane egy másmilyen gitáron játszik. Richie dobol, Marco pedig a billentyűs. Freddy és Larry nincsenek benne a bandában. Megmutatták a dalokat, de ma csak egyet gyakoroltunk, a Skillet-Awake and Alive című dalát. Kb egy órája próbáltunk, amikor Zane bejelentette, hogy éhes és elindult pizzáért Richie-vel és Marco-val egyetemben. Engem meg jól otthagyott Tate-tel. A kis sunyi. De azt mondta, hogy cserébe meghív egy pizzára. A falnak dőlve a földön ücsörögtem, Magam alá húzva a kabátomat. A levegő odakint csípős volt, az ég szürke volt és apró cseppekben szitált az eső. Tiszta depis idő volt.
-Na, még mindig nem sikerült bepasiznod?-kérdezte röhögve Tate.
-Nem, annyira nem érdekelnek a fiúk. Van egy aki tetszik, de neki van barátnője és csak barátként tekint rám.
-Ki az?-kérdezte kíváncsian. Én csak rejtélyesen megvontam a vállam.
-Az osztályba jár. Csak ennyit mondhatok.
-Benne van a zenekarban?-kérdezte. Bólintottam. Jó, tudom, de muszáj volt tudnia. És ebben a pillanatban elég erősnek éreztem magam, hogy elmondjam. Vagyis rávezessem.-Zane?-kerekedett el a szeme.-Az szívás.
-Dehogy.-nevettem el magam.-Ő csak barát.
-Marco?-nos Marco nem az esetem.
-Nem.-sóhajtottam, magamban pedig imádkoztam, hogy találja már el, mielőtt visszaérnek.
-Richie az.
-Nem. Ajj, Tate. Te vagy az.
Na itt egy hosszú, kínos csend következett. Bámultunk egymásra és ebben a pillanatban nagyon megbántam, hogy elmondtam neki. Már könnybe lábadt a szemem és a földre szegeztem a tekintetemet. Úgy 5 perc múlva Zane-ék is visszatértek. Látta, hogy nem sült el valami jól a kis terve. Megettük a pizzát és még volt két óra a próbából. Kész kínszenvedés volt. Berekedtem a sírástól ami a torkomra fagyott.
-Na jó, srácok. Nekem mennem kell. Bocsi a hangomért, de most nem vagyok jó passzban.-azzal felkaptam a táskámat a földről és elmenetem. Bebújtam otthon az ágyamba és a párnámba zokogtam, meg sípolva vettem a levegőt. És még nem tudtam mi vár rám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése