5.rész: A gimi 2.

Ma reggel izgatottan ébredtem fel, de persze minden csoda 3 napig tart, így egy orbitális nagy pattanás tűnt fel a fejem közepén. Szerintem a gennyes pattanásoknak, mielőtt ,,megszületnének", tartanak egy oktatást és megáldják őket egy igen jó szimmetriaérzékkel. Pontosan az orrom közepén tűnt fel, ez a cukiság. Gondoltam, ha már úgy is ilyen sokáig együtt leszünk el is nevezem. Szóval miután idegbetegen próbáltam eltüntetni Pannit (találó név, nem?), lementem reggelizni. Miután leküszködtem egy egész almát elindultam. Néhány perccel később vissza is tértem.

 - Nem mentél suliba? - kerekedett el Mel szeme.

 - Nos, elindultam, be is fordultam a sarkon, amikor eszembe jutott, hogy nem tudom hol van a sulim.

Egy negyed órával később, mikor összeszedte a gyerekeket, beültünk a kocsiba. Először Dave-et rakta be az oviba, aztán Lana-t az általános suliba, és végül engem a giminél. Egy hatalmas épület volt, ahova sok diák özönlött be. Mel vetett rám egy biztató pillantást, aztán elhajtott. A többi gyerek, vagy fiatal, vagy nem is tudom minek nevezzem őket, kíváncsian méregettek. Végiggondoltam, hogy hogy nézek ki. Egy leheletnyi smink, a barna hajam egyenes, mint mindig, a fejemen egy fekete kalap volt, rajtam egy fekete pulcsi, egy csőnaci, mindig is vékony lány voltam, és 7 évig balettoztam, szóval kellően izmos is vagyok, és végül egy fekete Converse. 

A portán gyorsan átslisszoltam. Volna. 

 -Kisasszony! - egy éles, ultra magas frekvenciájú hang volt, és nekem szólt. Kérdőn fordultam meg. Egy bubifrizurás, duci nő állt velem szemben. - Maga ide jár? - elég ijesztő volt. Főleg közelről.

 - Igen, most kerültem ide, átiratkoztam. - kígyószemeivel végigmért, végül a kezembe nyomott néhány papírlapot, és felküldött az irodába. Ha eddig nem tűntem fel senkinek, akkor most sikerült. Egy csapat, szinte száz százalékosan menő, fiúcsapat haladt el mellettem. Az egyik rám nézett, gyönyörű, fekete szeme volt.

Elindultam felfele a lépcsőn, próbáltam kiigazodni a térképen, de nem találtam sehogy sem az irodát. 

 - Segítsek? - a fekete szemű srác volt. Lazán a szekrénynek dőlt.

 - Öhm...Köszi, meg tudnád mondani, hogy merre van az iroda?

 - Persze.

Végül felkísért az irodához, aztán ment órára. Nekem még nem kellett bemennem az első órámra, mert a második úgy is osztályfőnöki, és ott bemutatnak. Szóval első órában megkaptam a szekrénykulcsomat, a tesizsákomat meg az órarendet, szerencsére egyenruha nincs, és beszéltem az igazgatóval, aki még körbe is vezetett. Kedves, aprócska, szőke hajú nő volt, kék szemekkel és szemüveggel. Hamarosan kicsengettek, én pedig a tanáriba mentem, hogy megismerkedjem az osztályfőnökömmel. Egy fiatal férfi volt, mi vagyunk az első osztálya, és direkt megkérte, hogy csak M.P-nek szólítsuk (Mr. Peter). Rettentően izgultam. És eljött az idő. Becsengettek. Mi pedig bementünk az osztályterembe.